Előhang 3. rész

A többi dolog lényegtelen. A következő fontos mozzanat az életemben a tárgyalás. És az azt megelőző pár nap. Igen, pár nap. Akkoriban elég gyorsan dolgoztak a rendőrök, bíróságok. Éppen volt pár nap üresjárat az életemben, mikor az osztag nem látott el küldetéssel gondoltam megünneplem a közelgő születésnapomat. Ki tudja, lehet a napján éppen valahol egy dzsungel legmélyén kell kígyókat és rovarokat fogysztva ünnepeljek.

Szóval páran összeültünk, és jó alaposan felöntöttünk a garatra. Itt még emlékeztem mindenre. Arra is, hogy Frank volt a félvér taxisofőr neve aki hazavitt. A tárgyaláson ő ezt igazolta is, bár a bizonyítékok fényében nem számított. A lefekvés utáni következő kép amire emlékszem az az volt, hogy egy halott, vérrel borított férfi előtt állok. Vértől csöpögő hajjal és ujjakkal. Az oldalam tompán lüktet, és a mellem alól egy vágott sebből lassan csorog a vér. És ennyi.

Később a rendőrségi felvételekből derült ki számomra, hogy másodpercekig csak álltam ott, és néztem üresen magamelé, pedig a rendfenntartók többször is felszólítottak, hogy térdeljek le, kulcsoljam a tarkómra a kezem. Ezután jött az, hogy ők löktek a földre. Az újabb magamhoz téréskor ezért már a fejem is fájt.

Az első éjszaka a fogdában, mikor már a tárgyalást készítették elő volt két látogatom. Nem tudták, hogy ébren vagyok, már amennyire ébrenlétnek lehet nevezni a félálom és félholt állapot közötti létet. Hallottam ahogy a cellámhoz jönnek, hallottam a suttogásukat, de a szavaik nem jutottak el a tudatomig. Még az implantok sem segítettek benne.

Mikor elmentek rám is jótékony sötétség borult, és elaludtam. Onnan gondolom, hogy aludtam, mert álmodtam. Nem volt kellemes, sőt inkább rémálom volt. Magamat láttam, és a halott férfit aki fölött állva magamhoz tértem a letartóztatásom előtt.

De akkor még élt. Az álom néma volt. Fekete fehér. Fizikálisan érezhető.

Hangtalanul vitatkoztunk az utcán. Ott álttunk egy nagy autó mellett, aminek az ajtaja tárva nyitva állt, majd váratlanul bordán vágott, a következő pillanatban a kés is villant és éles fájdalom hasított a mellem alá. Tökéletesen kiegészítette a repedt, esetleg eltört borda okozta tompa lüktetést. Ekkor lendültem én akcióba és kaptam el a kést tartó csuklóját. Nem hallottam csak éreztem, ahogy a csukló és alkarcsontok reccsenve törnek szilánkosra. A mozdulat folytatásában az alkarjából kiálló csontdarab vágódott az oldalába, a bordák közé, ahonnan sugárban spriccelt rám a vére. Elengedtem a kezét, és rongybabaként rogyott a lábaim elé. Én pedig csak álltam és néztem magam elé. Ekkor érkezett meg a rendőr aki letartóztatott.

Izzadtan, csapzottan ébredtem fel a szűk cella kemény priccsén, a szám sikolyra nyitva, de hang nem hagyta el a torkomat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.